Vasárnap este

Sóhajok lelkét hordja szét a szél

És feltekintve csillagot se látsz

Csüggő szíved a reményekben él,

Halkan, megtörten mondod az imát.

Agg fiatalságod bugyraiban

Kutakodsz egy újabb álomképért,

Elveszítve hited önmagadban

Mindent felkínálsz a szerelemért.

Bolyongva járod tépett utadat,

Hó, fagy, jégverés téged sem kímél.

De fenn a fán a madár bólogat,

Kacagó, nagy boldogságot ígér.

Számodra világ, mi bizalom,

Bűntől maszatos angyalszárny hoz el,

A világ urainál hatalom

Az mit vajon Isten gondol el?