Teremtünk és adunk

Idézd fel azt az érzést, ami akkor fog el, amikor valami szépet látsz. Csodálatos, nem? Mosolyra fakaszt! Most képzeld el, hogy az egész életedet ezzel az érzéssel élhetnéd le. Tökéletes lenne, igaz?

Ahhoz, hogy ez valósággá váljon, még sokat kell tanulnunk. Elsősorban emberséget és kedvességet, meg persze a világ csodáit kereső nyitott gyermeki szemekkel kell járnunk. Hogy észrevedd az ablakod alatt nyíló virágot, az esőcseppeket a levélen, a szél simogatását az arcodon, egy összevillanó szempárt, gyermeki kacajt, kakaskukorékolást, a nap melegét, egy édesanya mosolyát, könyv illatát, fényben csillanó kristályt, könnyeket. S amikor megtanuljuk ezt mind örömmel és rácsodálkozással fogadni, ott kezdődik el az igazi csoda. Menj ki az utcára mosollyal az arcodon. Már csak az is okot adhat rá, hogy süt a nap, vagy épp esik az eső. Akarsz magadon valami üdítőt látni? Ne új ékszert vegyél ezúttal, hanem emeld fel a fejedet és köszönj jóreggeltet széles mosollyal. Lehet, páran bolondnak fognak tartani, de hidd el, jó érzés lesz, csak gyakorolni kell! Legyen rajtad az öröm, ez a legszebb, amit viselni tudsz!

Nemrég találkoztam pár afroamerikai idegennel. Egy templom előtt állva beszédbe elegyedtünk és csak úgy örültünk egymásnak. Még a nevüket sem tudom, mégis vibrált körülöttünk egy érzés, egy boldogító érzés, mert a magunkból fakadó örömet adtuk tovább.

Mik az igazi örömteli dolgok? Akkor érzed igazán valóságosnak az örömödet, ha azt másoknak adod, fel tudod oldani a kapcsolataidban. Örömteli, mikor ok nélkül nevetsz együtt valakivel, áldást mondasz másra vagy épp egy idegen magához ölel, csak azért, aki te magad vagy. Ha alkotsz, létrehozol valamit, ami fontos a számodra, teremtesz valamit, annak akkor van igazán hatalma, ha meg tud osztani mással és tovább tudod adni a szellemét. Teremtünk és adunk.

Akkor lesz ez tökéletes, amikor szeretetbombát dobunk egymásra és segítünk másnak, hogy felfedezze fel ő is a világban rejlő örömöt és szeretetet. Mert van benne! Hidd el!

Választhatsz egy utat, hogy mivé szeretnél válni. Minden egyes lépés formálni fog, hol elvesz belőled, hol hozzád tesz. Az emberi kapcsolataink a legfontosabbak, megérnek minden erőfeszítést, mert minden egyes találkozás megtanít valamire, ami eddig nem volt a birtokodban. Igen, lehet ez a tomboló harag elengedése, a fájdalom feloldása, vagy éppen meleg ölelés adása. És soha nem tudjuk éppen melyik jelenti majd a legnagyobb kihívást. A kérdés, hogy tudunk-e ebben fejlődni? Egymásban? Az egymásra való odafigyelésben? És akarunk-e egyáltalán? Nem szabad hagynunk, hogy feledésbe merüljön a tény, hogy minden egyes emberrel összeköt bennünket valami. És ez az emberség! Annyi vagyok mint a másik ott. Nem több és nem kevesebb. Kemény munka szeretettel fordulni a világhoz, főleg, ha az nem viszonozza, sőt elutasítja. Kemény kihívás, de álljunk elébe a feladatnak! Szerintem megéri.

Ennek megtapasztalása nem kiváltság. Erre neked kell nyitottnak lenned, te magad vagy, akinek igent kell mondania a csodára! S hogy ez miért éri meg? Mert jó érzés boldognak lenni!