Szavak senkinek

Peregnek a néma percek

Szívem nem csendesedett el

Megáll körülöttem a levegő

Mostmár nem menekülhetek.

Érzem az egészet úgy

Végleg a bőröm alá bújt.

Szörnyeteg a gyomromban

Tátongó üreget fúrt.

Szélnek eresztett szavak

Viharban meginognak

Összedől a kártyavár

Megremeg az ajkam.

Alázúduló eső az égből

Mesél régi naplementéről

Az egész feledésbe merül

Valóságos menekülésből.

Útra boruló fák árnya alatt

Körülöttem széltépte hajam

Kendőm messze lobog tőlem

Könnyek közt találom magam.

Napfény ég a retinámba

Derűs dallam megtalál ma

Heges lélek születése

Sebeknek összeforradása.

Bárányfelhős emlékek

Minden újnak reménye

Így hozza az ősz a tavaszt

Egy boldog nő életébe.