Ma este

Ma este gyönyörű a hold

Te még látni sem fogod

Mesélsz nekem holnapot

Újra és újra fogadod.

Kínzóm és fogvatartóm

Láncra ver ez a trón

Szorításod fojtogató

Mégsincs más ehhez fogható.

Sosem fogsz visszatérni

Bőröddel bőrömhöz érni

Hideg estén nem ölelsz

Így most lassan ölsz meg.

Hátborzongató tudat

Más már az én utam

Hulló levelek tébolya

Az én lelkem is épp olyan.

Találsz-e mást kedvesem

Egyedül ne légy keserves

Keress másik szépséget

Hol jóság van és béke.

Boldogabb ez mint egykor

Egyszer az emlék is elfogy

Ismeretlen redők az arcodon

Nem simítod le homlokom.

Távoli emlékek vagyunk

Mégsem csöndes hangunk

Talán van két pólus, egy mágnes

Bennünk minden napot átfest.

Talán egy másik valóság

Szívbéli örök hasonlóság

Ecsettel festett mese-élet

Aztán mindenki új napra ébred.