Legnagyobb kincs

Mi visz rá egy embert, hogy kioltsa egy másik ember életét? Miféle ösztön vezérelheti egy gyilkos kezét? Az élet szent. Hogyan lehetséges mégis, hogy valaki képes arra, hogy elvegye egy társáét?

Amióta világ a világ, az ember harcol az életben maradásáért. Bennünk van egy állatias ösztön, az ölés, az életben maradás céljából való védelme saját és szeretteink életének. Az ember öl az ételért, területért, azokért, akiket szeret. Miféle dolog azonban a szeretet nevében elkövetni egy ekkora horderejű cselekedetet? Vagy akár önzőségből. Mi jogosít fel bárkit, hogy eldöntse ki éljen és ki haljon meg? Istent játszunk és egymás kezében van az életünk. Háborúkat robbantunk ki és életek milliói tűnnek el a semmibe. De miért is? Ideológiák terjedése és hatalmi játszmák okán? Azért halnak meg emberek, hogy mások jobban élhessenek? Ám valóban jobb, ami utána következik? Nem csupán egy újabb változás, ami aztán ugyanúgy a pusztulás szélére sodródik? És mi van azokkal, akik döntenek erről? Hogy kérhet, sőt parancsolhat valaki olyat egy embernek, hogy vessen véget valaki más életének? Hogyan határozhat erről bárki? A háborút úgy állítjuk be, mint egy elkerülhetetlen szükséges rossz dolgot, ami feltétele egy jobb jövőnek és nincs más mód a vágyott cél elérésére. Valóban így van ez? Tényleg nincs más mód? Belegondolunk vajon, hogy saját emberi becsvágyunk, önzőségünk és irigységünk mekkora pusztításra képes? És ez nem csak egy ember mulasztása. A háborúkért mindannyian felelősek vagyunk. Azt mondjuk, védjük az emberi életet. Hogyan? Más emberi életek kioltásával? Az én életemet senki ne mentse meg úgy, hogy megöl valaki mást!

Azt mondják mindenkiben ott él egy gyilkos. Csupán a környezetünk nem kívánja meg, hogy ez a részünk a felszínre kerüljön. Nos, bízom benne, hogy erre soha nem is fog sor kerülni. Véleményem szerint azonban ez rajtunk is múlik. Igen, mindenkin. Mindenkinek a kezében ott a hatalom, amivel vagy visszaél, vagy fejet hajtva a társadalom szolgálatába állítja. Talán igen, én vagyok túl naiv, de amíg csak lehet, álmodok egy olyan világról, ahol nincs háború és nincs gyilkolás. Ahol béke van és szeretet az emberek között.

Az evolúció dolgozik és mindig tökéletesíti a fajunkat. Egyre inkább kivesznek állatias ösztöneink és még felsőbbrendűvé válunk. Talán az evolúció lesz olyan kegyes hozzánk, hogy az efféle gyilkos ösztönöket is eltünteti az életünkből. Ne várjunk erre azonban. Igen, gyilkosság és gyilkosság között is van különbség. Lehet szó balesetről vagy puszta önvédelemről, ám mégis megrövidül egy emberi élet. Én csak azt gondolom, hogy a legnagyobb kincsünk ez: az élet. És az életet védeni kell, bárkié is legyen.