Egy vagyok magammal

Elsuhanó sötétségben

Lábam alatt megingott a talaj

Tükröt láttam és akkor

Szembenéztem az ördöggel

Zöld lángok közt táncoló

Fájdalmas biztosság

Egy arc, kemény vonású

Sok álomért harcolt már

Tehetetlen kezek lábak

Harcos lélek sivársága

Kifejezéstelen rebbenés

Ajkán kecses sóhajok

Ott áll szemben velem

Az idegen ki kezét

Kezemmel felemeli

Bámul rám vissza meredten

Belsejét homály fedi

Lelke mezítelensége

Sokszor talált veszteségre

Nem fedi fel titkait

Ott mélyen a határon túl

Félve visszavonultan

Kertben nyíló virágként

Csodákat tesz a világért

Valami ott mégis sötét

Gyilkos kacaj hangja

Teret betöltő szívverés

Felülkerekedő ösztönök

Szabadulás a csendben

Megigazulás a sötétben

Fejet hajtva felemelve

Félelmet is feledve

Távoli fények közeledve

Intenek a kép felé

És szemeim lehunyva

Eltűnik a látomás

Egy vagyok magammal

Él bennem minden én

Sosem lesz virág az

Ki mindig csak levél

Csak egy út vezet oda

Ahol jár kinek lépte könnyebb

Mint kezeid érintése

Ő megfogott és vezet engem.